Hamvas Béla Gimnázium

Csókakő-2024

Csókakő kerékpárral - 2024 - Bringások

Már régóta dédelgetett tervünk volt, hogy lelkes diákokkal együtt elkerekezzünk Csókakőre.

Tavaly egy kis csapattal már volt egy alapozó kerékpártúra a pusztavámi Festékgyári- és a Kék-tóhoz,ami nagyon jól sikerült. Ebből kiindulva gondoltuk, hogy idén még a rossz idő beállta előtt kikerekezünk Csókakőre. Lelkes támogatásra és aktív részvételre leltünk Bán Ildikó igazgatóhelyettes személyében, aki Pusztavámon csatlakozott hozzánk.

A kerékpártúra 2024. szeptember 21-én, szombat reggel 9:30-kor indult a gimnázium épületétől.

Összesen 10 diák vállalkozott a közel 40 km-es (oda – vissza) útra. A Vértes hegységet átszövi a bányászat miatt létrehozott „tervút-hálózat”, melyet ma erdészeti utaknak hívnak. Ezen mentünk végig több pihenőt is tartva, hiszen a gyakori emelkedők „megmászása” némely szakaszon eléggé megerőltetőnek ígérkezett. Szerencsére senki nem adta fel, a lelkesedés töretlen maradt mindvégig, már csak a jó hangulat miatt is. 11 órakor csatlakozott hozzánk Bán Ildikó is, így tizenketten folytattuk az utat Csókakőre. A Pátrácosi tölgyesekig egy izgalmas és különösen megerőltető szerpentin vezetett fel, melyen lassan, de mindenki felért közel fél órán belül. Onnan már nem volt messze a célállomás.

Közvetlenül Csókakő előtt található a várvölgy, mely egyben kék turistaútvonal is. Az elmúlt évek viharjai nyomán kidőlt fák, valamint azok lehulló ágai igen jelentős „akadálypályává” változtatták ezt az utat. Izgalmas, kihívásokkal teli, rendkívül nagy koncentrációt kívánt a kerékpáros lejutás.

Lent a csókakői tisztáson (vártisztás) megérdemelt ebédünket is elfogyasztottuk és élveztük a vénasszonyok nyarának kellemes napsütését. Miután kipihentük magunkat a visszaút legalább annyira élvezetes volt, mint az odaút. A Cicahomok után (kültéri fejtés gödre, mely nemrég le lett zárva a rekultivációs munkálatok miatt) egy kellemes lejtőn érkeztünk meg a Pusztavámot Oroszlánnyal összekötő erdészeti útra, mely egyenesen hazavezetett.

A közel hét órás (!) út végén mindenki elégedett lehetett a teljesítményével, hiszen a Vértes dimbes-dombos útjain nem egyszerű végig menni. A diákok és a két kísérő (Bán Ildikó és Eichardt János) egyaránt élvezte ezt az gyönyörű utat, melyet nem mostanság fogunk megismételni.