Heinsberg III.
2008. augusztus 29-én immáron harmadszor indult el az oroszlányi Lengyel József Gimnázium és Szakközépiskola egy kisebb (ezen a napon 17 fős) csapata, két kísérőtanárral Heinsbergbe, hogy egy hetet töltsön az ottani testvériskolánál. Mondani sem kell, hogy diákok és tanárok nagy izgalommal készültek erre a látogatásra. Délben, 30 fokos melegben, óriási bőröndök kíséretében gyülekeztünk az iskola előtt. Amint összejött a csapat, buszra szálltunk, hogy időben a repülőtéren legyünk.
A repülőtéren már mindenki nagyon izgatott volt, hiszen a csoportból sokan most repültek életükben először. Aztán elérkezett a pillanat és felszállhattunk végre a gépre... A gépen még egy gyors ellenőrzés, hogy mindenki szerencsésen feljutott-e… 
Alig, hogy elhelyezkedtünk és kezdtük élvezni a repülést, már szállhattunk is le, mert megérkeztünk Dortmundba! Itt már várt ránk Gerhard Reckendorf, a heinsbergi iskola tanára és Christoph Phlippen, a diákok képviselője.
Velük vonatra szálltunk, hogy végre elérjük utunk célját és találkozhassunk a csak képről, vagy arról sem ismert vendéglátóinkkal. Az utazás viszonylag jól ment, csak egy kicsit sok volt a csomagunk…
Este kilencre végre célt értünk, a vasútállomáson a teljes vendéglátó csapat várt már bennünket. A cserediákok megpróbálták egymást felismerni, persze egy kis tanári segítséggel. Aztán a csapat szélnek eredt, ki erre, ki arra!
A szombat délelőtt pihenéssel telt, és persze a vendéglátó családok, és a környék megismerésével. A kísérőtanárok megnyugodtak, mert nem kaptak izgalomra okot adó telefonhívást egyik diáktól sem.
Délután tartottunk egy rövidke ismerkedést Herr Reckendorf udvarán. Itt még elégé elkülönült volt a csapat...
Este aztán újra szélnek eredt mindenki a vendéglátó diákjával, és ezzel elkezdődött az igazi „túlélés”, mert hétfőig mindenki a saját vendéglátó családjával töltötte az időt.
Volt, aki rögtön szüli napi buliba ment...
Néhányan a csónakázással próbálkoztak...
Volt, aki gokartozott...
Bowlingozás is volt a programban...
Néhányan ellátogattak a közeli vadaskertbe...
Eichardtné Peszeki Judit és Bán Ildikó tanárnő sem tétlenkedett, kirándulást tettek néhány híres németországi nevezetességhez:
1. Loreley-szikla
2. Német sarok - ”Deutsche Eck”
(Koblenzben a Rajna és a Mosel találkozásánál)
3. ”Sárkány szikla”, ahol Siegfried megölte
a sárkányt és megfürdött a vérében
Az élményekkel teli hétvége után már valamennyien vártuk a találkozást. Hétfőn aztán elkezdődtek végre a közös programok. Azért itt is mindennap iskolával kezdődött, de a magyar diákok csak látogatóban voltak az órákon.
Vendéglátóink az első nap délutánjára az egyik legizgalmasabb programot tartogatták számunkra. Először kerékpárra, aztán csónakba szálltunk.
Vízreszállás előtt ki így, ki úgy készült fel a megpróbáltatásokra... Ez a program szinte kivétel nélkül mindenkinek elnyerte tetszését, csak egy kicsit vizesek lettünk.
A sportos nap után egy kis kultúra következett. A szerdai napot Kölnben töltöttük, ahol először a híres dómot néztük meg.
A nap folytatásként ellátogattunk a Lindt Csokoládé Múzeumba, ahol kóstolgathattunk kedvünkre.
A közös program után természetesen szabadprogram következett, kisebb csoportokban fedezték fel a diákok Köln városát, vásárolgattak, nézelődtek, sétálgattak, vagy éppen egy padon üldögéltek.
Szerdán aztán újabb sportos nap következett. Ezúttal Hollandiába, Landgraaf-ba utazott a csapat, ahol egy hatalmas csarnokban lehetett a téli sportoknak hódolni. Egy óra síelés, egy óra snowboard után közös szánkózás zárta az aznapi programot.
A diákok persze ez után a nap után sem voltak fáradtak, este még egy buli belefért!
Elérkezett az utolsó nap a hazaindulás előtt. Erre a napra hivatalos meghívója volt a magyar diákoknak a heinsbergi megyei önkormányzathoz, ahol Herr Pusch, aheinsbergi járás vezetője személyesen fogadta a magyar delegációt, és egy közös fotóra is sorkerült.
A látogatás után tettünk még egy közös sétát Heinsbergben.
Hamar elérkezett a csütörtök este, a búcsúbuli ideje. Ismét Herr Reckendorf udvara volt a helyszín, ahol közösen grillezett, énekelgetett, beszélgetett az addigra már teljesen összeforrott csapat.
Pénteken reggel sok-sok élménnyel tele elindultunk hazafelé. A repülőtéren volt még egy kis csomagrendezés –– de ahogy ez a hét elszállt, olyan gyorsan haza is értünk...
Újra itthon!
Köszönet szeretnénk mondani mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy egy nagyon kellemes hetet töltsünk Heinsbergben, és sok érdekességet lássunk!
Élményekkel gazdagon, és ami a legfontosabb, hogy kiváló német nyelvtudással tértünk haza. Már azt tervezzük, hogy milyen programot készítünk mi a német diákoknak, ha májusban viszontlátogatnak bennünket Magyarországon.
Az itt látható fotókon kívül – amelyek Fischer Gyula tanár úr munkája nyomán kerültek fel a honlapra és ezért külön köszönet érte – még több száz kép van kis csapatunk tagjainál!
Élményeinket nagyon nehéz volt ilyen kevés képben visszaadni. Akit érdekel a többi kép, annak nagyon szívesen segítünk az általunk ismert fényképlelőhelyek elérésében.
Bán Ildikó - Eichardtné Peszeki Judit
