Hamvas Béla Gimnázium

Cuha 2024

„És ismét Cuha-patak”
2024.04.20.

Esős és hűvös reggelre ébredtünk szombaton. Azt gondolhatták többen is, ilyen az idő egész Magyarországon, pedig a mai világban minden időjárás-előrejelzés a jelenben is megtekinthető, sőt akár saját magunk is „jósolhatjuk” egy adott terület időjárását. Egy applikáció vagy egy radarkép megtekintése máris megmutatja a felhőzet mozgását és a hőmérséklet aznapi változását.

Nos, aznap reggel bár itt a Vértesben, Oroszlányon esett az eső, a radarképen látható felhőmozgás alapján a Cuha-patak völgyében minimális eső volt várható aznapra. Ennek tudatában vágtunk neki (bár az eső sem lett volna akadály egy izgalmas túrához) az útnak és közel egy órás buszozás után értünk Vinyére, a pataktúránk kiinduló állomására. Természetesen hűvös volt, de már a napsugarak áttörtek a felhők között.

A megérkezést követően a gimisek kaptak egy rövid eligazítást, majd egy feladatsort, melyhez elsősorban a mindig náluk lévő mobiltelefont kellet használni, főleg dokumentálásra (társasági fotók, tájképi és élővilági fotók készítésére). A túrát a Cuha-patak folyási irányával szemben terveztük, így a cél Porva-Csesznek vasútállomás volt. Rendkívül élvezetes a patakmederben, kőről-kőre lépkedni, a kanyargós, kisebb zúgókkal taglalt vízfolyást követve haladni. Nem volt olyan diák és felnőtt sem, aki ne élvezte volna a túraútvonalat keresztező gázlókon való áthaladást. Volt, aki csak egyszerűen átgyalogolt, volt, aki ugrásokkal átívelte a gázlót és volt, aki a kövekre lépkedve átsétált a túlpartra. Az élővilág, a táj a friss levegő és az egyre több napsütéses percek csodálatos élménnyé álltak össze a túrázókban. A gyaloglást rengeteg beszélgetés, ugratás és nevetés kísérte, mely hozzájárult a jó hangulathoz és vidám percekkel gazdagította a túrát.

Az első pihenőhelyen töltött fél óra után közel két óra múlva értünk Porva-Csesznek állomásra, ahol összedugtuk a fejünket, miként folytassuk a túrát? Több lehetőség után úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a Cuha-patakkal párhuzamosan folyó Hódos-érhez, és körtúraként zárjuk le a kirándulásunkat. Bár a térkép nagy segítség, mégis sikerült kétszer is elnézni az utat, szerencsére csak néhány percnyi sétálást „tévedtünk”. Az átjáró a vasútállomástól indult egy meglehetősen meredek emelkedővel, majd a „platón” egy érdekes kereszteződésnél elsőre nem találtuk az utat. A mobilalkalmazás térképe is csak kellő ránagyítása után mutatta meg a „rejtett” ösvényt a Hódos-érhez. Kalandos és „gyors” lefutást bevállalva többen is a kerékpárosokat és a terepfutókat meghazudtolva ért le a völgybe, ahol megdicsértük egymást a szerencsés lejutás örömére. Rövid pihenő után tovább indultunk és a Hódos-ér nevéhez méltóan a patakra épített hódvárakat is megtaláltuk. A túra végpontja a közút vége volt, ahol a buszra felszállva kellemesen elfáradva, élményekkel telve indultunk haza.

Ezúton köszönjük Trudy tanárnőnek és a kísérőknek az élvezetes és csodálatos Cuha-patak körtúrát!